Get Adobe Flash player
Címlap

Segítség önkéntes alapon

altBeszélgetés Nikolics Zsannával, a „Mit tehetek érted?” ifjúsági csoport vezetőjével

2011. az Önkéntesség Éve Európában. E jeles alkalomból többször is hallhattuk a médiában, hogy Magyarországon az önkéntes munkavállalás sajnos közel sem olyan elterjedt, mint más országokban, s szintén sokszor találkozhatunk azzal a megállapítással, hogy a mai fiatalok értékrendje mennyire megváltozott. 

Nos, mi kanizsaiak rácáfolunk ezekre a hírekre, hiszen a városban évek óta működik egy fiatalokból álló nonprofit szervezet, akik önzetlenül segítenek, ahol kell. Vezetőjük, a 19 éves Nikolics Zsanna sok szempontból is kivételes személyiség. 

- Bizonyára sokszor tették fel már Neked a kérdést: Hogyan kezdődött és miért?
- Néhány évvel ezelőtt karácsony előtt néhány nappal sétáltam a városban, amikor láttam néhány hajléktalant, akik egyedül ültek az utcán. Látva az elhagyatottságukat, eszembe jutott, hogy a közeledő ünnep előtt nekik is kellene adni valamit. Nekiálltam szervezkedni, szponzorokat kerestem, és három nap múlva már szaloncukrot osztottunk, de nem csak nekik, hanem elmentünk a gyermekotthonba, az idősek otthonába, sőt az utcán a gyerekeknek is adtunk.

- Nehéz volt meggyőzni a tervedről másokat?
- Nem a meggyőzés volt nehéz, hanem az, hogy nem tudtam kihez is forduljak tulajdonképpen és mindössze három
napom volt az egészre. Nem nagyon kellett győzködni senkit, elég volt annyit mondanom, hogy mindenkinek szüksége van karácsonyra. Sokan nem egyedül jöttek, hanem hoztak magukkal valakit, aki szintén segíteni akart. Először 12-en voltunk, karácsonykor 22-en vettek részt 

- Visszautasítással, meglepődéssel nem is találkoztál? A fiatalok körében nem jellemző ez a hozzáállás.
- Meglepettséggel igen, de aki ismer, az nem lepődött meg. Mindenki bízott a sikerben és így is lett. A legfontosabb célunk az volt, hogy a gyerekek is megismerjék, milyen a másik világ, megtudják, hogy vannak szegény, elesett emberek, akiken segíteni kell. Volt olyan diák,
aki az akció után odajött és megköszönte nekem, hogy részt vehetett ebben az egészben, vagyis eljöhetett a hajléktalanszállóra, a kórházba. Ezek után döntöttem úgy, hogy legyen folytatás és megcsináltuk a „Mit tehetek érted?” elnevezésű nonprofit szervezetet, megbeszéltük a feladatokat. Így például felléptünk az idősek otthonában, jótékonysági estet szerveztünk egy nehéz helyzetbe került fiúnak, fellépéseket vállaltunk a Vöröskeresztnél, ételosztást a hajléktalanoknak, most pedig nyelvórákat tartunk a hajléktalanszállón.

- Ez az ötlet honnan jött?
- Csinálunk egy három hónapos kísérletet, aminek az a lényege, hogy elmegyünk a szállóra
és beszélgetünk néhány emberrel, rendszeresen tartjuk velük a kapcsolatot. Az egyikük
említette, hogy szeretne külföldön dolgozni, de nem tud se angolul, se németül. Csatlakozott
hozzánk egy-egy diák, akik jól beszélnek angolul, illetve németül. Azóta tanítjuk őket. 

- Hogyan fogadnak benneteket a hajléktalanok? Köztudott, hogy ezeknek az embereknek
a nagy része elég zárkózott.
- Az én tapasztalatom nagyon számítottam rá, hogy tanulóként valamelyikük megtanulja a leckét, megcsinálja a házi feladatot, kikérdezzük, tudja a szavakat.
Látszik a szemükön, hogy végre van egy céljuk, amit szeretnének elérni. Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy ha lejár a három hónap, folytatjuk és meglátjuk, mi lesz. 

- Megkérdezték már tőletek, hogy elsősorban miért a hajléktalanoknak segítetek?Sok szegény ember van akiknek ugyanúgy szüksége a segítségre.
- Igen, sokszor felteszik ezt a kérdést. Csak egy példa: az egyik iskola megkeresett bennünket,
hogy gyűjtsünk nekik, mert nincs pénzük számítógépekre. Ilyenkor azt szoktam
mondani: panaszkodtam, hogy nincsen cipőm, amíg nem találkoztam olyannal, akinek nincsen lába. Természetesen, akinek fontos, annak segítünk. Most két családdal vagyunk
kapcsolatban. Az egyiknek költözni kell, a másiknak adósságrendezéssel kapcsolatban van
problémája. 

- Találkoztok előítéletekkel?Főleg olyanokra gondolok, akik bár nem vesznek részt a
munkátokban, de látják, hogy mit csináltok.
- Kapunk visszajelzéseket. Ami engem szíven ütött, az a jelenet volt, amikor egyszer az
utcán egy barátommal egy hajléktalannak adtunk egy almát. Nem fordultunk el, hanem segítettünk. Jött mögöttünk valaki, aki rákérdezett, hogy miért adjuk oda az almát, amikor az az ember szerinte nem érdemli meg. Én azt gondolom, hogy minden ember megérdemli,
hogy szeressék és törődjenek vele. Azt látom, hogy azok a fiatalok, akik szegény sorban nőnek fel jobban átérzik ezt, mint a jó módúak. Szerencsére nálunk vannak olyanok is, akik most, a programok résztvevőiként látták meg ezt a számukra eddig idegen világot, és ennek hatására változtak meg pozitív irányba. 

- Főiskolára készülsz, talán nem véletlen, hogy éppen ilyen szociális területen tanulsz tovább. Mi lesz, ha elkerülsz Nagykanizsáról? Lesz folytatás?
- Ez már része az életemnek. Nekem Kanizsa akárhová megyek, mindig a szívem csücske marad. Szeretnék visszajárni, hiszen táncolok és tagja vagyok egy színjátszó csoportnak is, a
„Mit tehetnék érted” is fontos. Megoldom valahogy. Ha van cél, ami fontos, akkor tudok erőt
gyűjteni hozzá. 

MARATON


 

Keresés

Ki olvas minket

Oldalainkat 11 vendég böngészi

Nagykanizsai Civil Kerekasztal Egyesület
Cím: 8800. Nagykanizsa, Kálvin tér 5. Tel: 20/9313-055, Fax: 93/999-697

E-mail: civilkerekasztal@gmail.com
Web: http://portal.civiliroda.eu/

Számla: UniCredit Bank:
10918001-00000085-
20470004

Adószám:
19282501-1-20
EU adószám: HU-19282501

Elérhetőség:
0620/93-13-055

Törvényszéki nyilvántartási szám: 2159.
Felnőttképzési nyilvántartási szám: 00743-2010

Közérdekű önkéntes tevékenység nyilvántartási száma: 01478.

MVH regisztráció: 1005354771

„Regisztrált Tehetségpont” azonosítószáma TP 101 001 073

Adatvédelmi nyilvántartásba vételi határozat száma: NAIH-74706/2014