Get Adobe Flash player
Címlap

Soha ne felejts el játszani, és boldog ember leszel!

alt– vallja Lengyák István, a magyar kultúra lovagja, aki pedagógusként a góbéságokat, vagyis a székely humort kedveli, de azt is elsősorban a gyermekeki ártatlanság önfeledt rácsodálkozása miatt.

Lengyák István az eltelt évtizedek alatt már több mint 1200 iskolában, óvodában, könyvtárban és művelődési intézményben mutatta be a gyerekeknek itthon és külföldön Lengyák István az általa harminc éve kitalált ollóvágta módszert. A nagykanizsai pedagógus a barkácsoló kedvű gyerekek számára egy kettéhajtott kartonlapból képes több száz féle állatot készíteni, tulajdonképpen egyetlen ollókanyarintással. És nemcsak a “megrendelő” kívánsága alapján rajzolja meg a kért figurát, hanem hozzá mindig jár némi humoros körítés is, hogy valóban szórakoztatva tanuljanak az apróságok.

A nagykanizsai pedagógus azonban ugyanilyen jó kapcsolatot ápol a felnőttek világával: civil szervezetekben tevékenykedik, karitatív és környezetvédelmi programokat irányít, galériákat és kiállításokat szervez, vagyis igazi polihisztor. A közelmúltban vehette át a Falvak Kultúrájáért Alapítvány elnökétől a magyar kultúra lovagja kitüntető címet a Nagykanizsai Civil Kerekasztal Egyesület javaslata alapján.
A szövegíró dühös lett
- Baromi dühös lettem! – vág a kérdező szavába a tőle cseppet sem szokatlan iróniával Lengyák István. Arra válaszol, hogy miként értesült a díjról. – Merthogy tavaly decemberben a civil kerekasztal év végi rendezvényén az egyesület ügyvezető elnöke, Budavölgyi Kálmán egyszer csak eltért az előre megírt beszámoló szövegtől. Furcsa dolgokat kezdett sorolni, hogy kinek miért is jár köszönet, de nem ez volt megbeszélve!

 A kitérő végére aztán kiderült: a Falvak Kultúrájáért Alapítvány arról értesítette a nagykanizsai egyesületet, hogy az általuk felterjesztett Lengyák István egyike lett a magyar kultúra lovagjainak. A január végi díjátadón elhangzott laudáció szerint lovagias tettei közé sorolják, hogy számos területen – ezen belül a képző- és előadóművészet, a közösségfejlesztés, az ifjúsági, kulturális és sportprogramok terén – tudott kiemelkedőt alkotni. Az általa kifejlesztett ollóvágta módszer bemutatása mellett alkotó-, életmód-, karitatív- és környezetvédelmi táborokat, közösségfejlesztő rendezvényeket szervez Magyarországon és Székelyföldön. Iskola- és kórházgalériákat indított útjára, kiállítások és jótékonysági események szervezője. Számos civil szervezet tagja, és a Nagykanizsai Közművelődési Tanács elnöke is.

Ember nincs Nagykanizsán, aki ne ismerné “Lengyák Pista bácsit”. A mostani gyerekek szinte minden hét végén találkozhatnak vele olyan rendezvényeken, ahol két-három asztalt körbeülnek, és órákon keresztül fáradhatatlanul rajzolja, ha szükséges, “gyártja” nekik a legkülönfélébb papírjátékokat. A mai felnőttek meg onnan is ismerik, hogy évtizedekkel ezelőtt a városi gyermekkönyvtár pedagógusaként egy életre megszerettette velük a könyveket, a könyvek birodalmát. Ebbe a szentélybe például csak az kapott bebocsátást, aki előtte tvisztelt a bejárati kókuszszőnyegen, majd odabent röptében kapta el a párnát, mielőtt ráült volna. Mert széket használni szigorúan tilos volt!

- Amikor iskolában tanítottam, nálam a rajz- vagy technikaórák is azzal kezdődtek, hogy pár percet játszottunk, hogy igazán neki lehessen kezdeni a “komoly” pedagógiai munkának. Ez a pár perc arra kellett, hogy ki tudjam kapcsolni a gyerekekben az órák előtti negatív hatásokat – fejti ki a játékosságról és a humor szerepéről vallott nézetét. Hozzá is teszi, hogy a könyvtári tvisztelés nem más volt, mint a kötelező lábtörlés, a párnadobálás és a földre ültetés pedig szintén az oldódást szolgálta.
Pedagógusnak lenni csodálatos dolog

- Egyszerűen “beleszülettem” a gyermekszeretetbe, ugyanis ezt láttam, érzékeltem a környezetemben. A család tele volt tanítókkal. Édesapám kezdetben kántortanító volt, anyai nagyapám is, az apai nagyapám pedig a kaposvári pedagóguskamara örökös elnöke, de a nagynénéim szintén tanítottak. Már gyerekfejjel azt láttam, hogy akárhova mentem velük, mindenütt szerették, tisztelték őket, felnéztek rájuk, örömmel beszélgettek velük. Ebből az maradt meg bennem, hogy pedagógusnak lenni csodálatos dolog – fejti ki lelkesen az indíttatásáról. Hozzáfűzi azt is, hogy egész életében szerencsés helyzetben volt, mert – egy-két embert kivéve – csak olyan pedagógusokkal volt dolga, akikre fel tudott nézni. Igaz ez az általános iskolai, a gimnáziumi és később a főiskolai pedagógusaira is, akik ugyanazt szemléltették számára: gyerekkel foglalkozó embernek lenni felemelő dolog.

Abból a szempontból is szerencsésnek tartja magát, hogy népművelőként, könyvtárosként vagy pedagógusként mindig olyan környezetben dolgozhatott, amelyben a kollégák segítették, akikkel lehetett “repülni”. És mindehhez a humort ugyancsak a már említett pedagógusi példákból, illetve az ő módszereikből “sajátította” el.

- Nagyapám megjárta az első világháborúban az orosz hadifogságot, mégis humoros ember tudott maradni. Imádta azokat a népeket is, amelyek nélkül a fogukat otthagyták volna a fogságban – említi meg. Ragad rá mindenféle humor, de leginkább a góbéságokat, vagyis a székely humort kedveli, amellyel nem egyszer személyesen is “találkozott” az erdélyi táborozások során.

- Az öregség első jele, ha már félsz gyerekeskedni, félsz megőrizni azt a fajta vidámságot, humort, a világra ártatlan szemmel való rálátást, ami gyermekkorban még megvan benned, míg a felnőttek negatív hatásai ki nem ölik belőled. Minél tovább meg tudod ezt őrizni, annál szebb a világ körülötted. Soha ne felejts el játszani, és boldog ember leszel! – ezt szoktam dedikációként beírni azokba a füzetekbe, könyvekbe, amelyekből számos megjelent az elmúlt évtizedekben – idézi régi olvasmányélményéből merítve.

Ollóvágta technika

Lengyák István minden bizonnyal legismertebb tevékenysége az ollóval nyírt papírfigurák készítése. Az ollóvágtának elkeresztelt módszert 1983 karácsonyán véletlenül találta ki.


- A nagykanizsai Hevesi iskola tanáraként sikerült akkoriban feléleszteni a betlehemezés szokását – eleveníti fel. – Jöttek hozzám is gyerekek egy kartondobozból kivágott, eléggé szegényes betlehemformával. Ilyenkor azt mondtam a fiúknak, hogy menjenek haza, csináljanak emberekkel, állatokkal ékesített betlehemecskét, no és tanuljanak meg legalább egy karácsonyi dalt, aztán lesz mennyből az angyal! Egy kis tanítványom erre visszakérdezett, hogy jól van, megcsináljuk, de mutassa meg, Pista bácsi, hogyan kell!
Ekkor támadt az ötlet – emlékezve arra, hogy nagyapja, Németh Jenő 1927-es technika tankönyvében “talpas” papírfigurák ábrái szerepeltek -, hogy a szimmetrikusan kettéhajtott papírból egyszerre két állatot lehet kivágni. Sietve papírt és ollót vett a kezébe, ám kapkodásában leejtette a kettéhajtott kartont, amely pont úgy állt meg a földre esve, mint egy négylábú állat.
Az alapötlet után egyre többet foglalkozott a figurák fejlesztésével: egyszerű hajtogatással már meg lehetett emelni a nyakat, és egyre többféle emlős, rovar vagy madár készült. Kezdetben a szárnyakat még utólag ragasztotta a testre, de miután a Magyar Televízió Zöldpont című műsorában egyszer darazsakat kértek tőle, kitalált egy ragasztás nélküli, rövidítő hajtásos megoldást is.

A szakemberek már a kezdetekkor gyorsan felfigyeltek a módszerére, így először a Süni Kiadó jelentette meg sorozatban – negyvenezres példányszámban – a háziállatok, az európai vadállatok, a vízi élőlények, az ősállatok készítéséről szóló füzeteket. A kiadványsorozat megszakadt, mert a szerző nevét a kiadó nem akarta feltüntetni, de közben a szombathelyi főiskola levelező tagozatán pedagógus kollégáit is megismertette a technikával. Ennek alapján született a Vas Megyei Pedagógiai Intézet támogatásával a Papírállatok sorozat. A Magyar Környezeti Nevelési Egyesület közreműködésével ezek újabb, összefoglaló kiadványa látott napvilágot, és ekkor született meg az ollóvágta kifejezés is. Ebben a füzetben már 152 fajta állat mintája szerepelt, betlehemi tárgyak, húsvéti és karácsonyi ajándékok, sőt dramatizált állatmesékhez való figurák is.
Már megszámolni sem tudja, hányféle állatot tud ollóval és némi hajtogatással előállítani. Egyetlen állattal nem tudott eddig megbirkózni, ez pedig a sün. Még nem sikerült rájönnie, hogy miként lehet a tüskéit elfogadható módon megjeleníteni…

Egy nap 42 óra

Lengyák István számára az ollóvágta csupán az egyik elfoglaltság. Civil közösségek segítésével, iskolagalériák kiállításainak szervezésével is foglalkozik, de a városi diákszínpadot is vezeti, támogatja munkájával. Elnökségi tagja a Zalaerdő Torna és Természetjáró Diák Sportegyesületnek. Hívják könyvtári és iskolai foglalkozások vezetésére, kézműves foglalkozások megtartására, amelyeken nemcsak ollóvágta van, hanem számtalan más olyan játék készítése is szerepel, amelyeket technika- és rajztanárként talált ki a gyerekeknek. Sokszor megy református, evangélikus és pünkösdista táborokba, de rendszeresen tart foglalkozásokat a nagycsaládosok egyesületének meghívására is. Szabadideje tehát nem sok van, bár ő azt mondja, amit tesz, az neki is öröm, szórakozás, tehát mind-mind szabadidős tevékenység. A lovagi cím átvételekor az alapítvány elnöke is azt a kérdést tette fel neki, vajon Nagykanizsán 42 órából áll-e egy nap…

A kultúra lovagja örül annak, hogy szerencsére vannak követői, még ha nem is áll mindenkinek 42 órából a napja. Fiatalok például a civil egyesület segítségével újították fel a nagykanizsai vasútállomás mozdonyparkját, vannak ifjú színházbarátok, akik a diákszínpad lelkes közreműködői, de a várost zöldítő programokhoz is mindig sok iskolás is csatlakozik. A 22 éve a Hevesi iskolában útjára indított iskolagaléria ötletét akkor még sokan megmosolyogták, mára viszont már minden középiskolában, öt általános iskolában és egy óvodában, sőt a Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampuszán is van galéria. Nem reménytelen tehát az utánpótlás kérdése.
- És bár a Magyar Kultúra Lovagja díszláncát az én nyakamba akasztották, ez az elismerés mindenkié, aki a munkámat eddig bárhol is segítette – húzza alá Lengyák István.

Hírforrás: cultura.hu
 

Keresés

Ki olvas minket

Oldalainkat 9 vendég böngészi

Nagykanizsai Civil Kerekasztal Egyesület
Cím: 8800. Nagykanizsa, Kálvin tér 5. Tel: 20/9313-055, Fax: 93/999-697

E-mail: civilkerekasztal@gmail.com
Web: http://portal.civiliroda.eu/

Számla: UniCredit Bank:
10918001-00000085-
20470004

Adószám:
19282501-1-20
EU adószám: HU-19282501

Elérhetőség:
0620/93-13-055

Törvényszéki nyilvántartási szám: 2159.
Felnőttképzési nyilvántartási szám: 00743-2010

Közérdekű önkéntes tevékenység nyilvántartási száma: 01478.

MVH regisztráció: 1005354771

„Regisztrált Tehetségpont” azonosítószáma TP 101 001 073

Adatvédelmi nyilvántartásba vételi határozat száma: NAIH-74706/2014